Letelt a 144 óra. Már a legelső beteg sem volt 100-as, több mint egy napos darázscsípéssel érkezik, a szeme van fullra dagadva és a szája, de egész éjjel ilyen volt és nem jött ügyeletre… persze megjegyzést kell tenni: Mire allergiás? Az ilyen stílusra. Doktornőmnél sosem szakad el a cérna, nem tudom, hogyan bírja. Még ezután is rémesen nagy fölényből és nyugalommal képes reagálni. Imádnivaló. Ezután persze a beteg kezdte meghúzni magát és további bunkóságait nem-tudásnak álcázni, de nem jött be.

A már régebben említett bizalmatlanság csak egyre nagyobb. Miért nem Burow-csík? És amikor elmagyarázzuk, hogy a fülcseppben több cucc van, még akkor is pöszén néz, hogy de miért nem Burow…már ott tartottam, hogy belenyúlok a fülébe, ha ennyire szeretné, de fogja már be! Aztán jön egy 30-as férfi, anyukájának gyógyszerért. Persze TAJ az sehol, telefonálás ezerrel…majd akkor újabb hívás, mert nem tudja a gyógyszer nevét. Majd még egy, mert a milligrammot sem. Kicsit elegem lett, és nekiláttam az ebédemnek szépen…

Ma a 29-ből kb. 20 szénanáthásunk volt. Elvileg van valami széláramlat, ami minden pollent erre hoz. Na hát ennyi Spersallerget, Rhinocortot még nem írtam meg. Napi sztori: Hát hogy mennyire ügyesek azok a sebészek nálunk! Múltkor műtét közben kellett colonóznom, hát cudar jó volt! Így tapizza a belet az az [aranyceca] és tudja, honnan vérzik és csak ott nyitja fel! És ma megint megbeszéltük, hogy mennyire helyes diagnózisok vannak a Houseban, és hogy nem kéne ekkora számnak lennie, mert minden normális orvos, aki logikusan gondolkodik, ugyanilyen egyszerűen átlátja a legdurvább tünetegyüttest (hoppá!) is.

Pórázon vezetett cigánylány párducmintás ruciban, tűsarkú papucsban. Elkapták, mert őrködött a pasijának, aki betört. A tulaj csak a csajt kapta el és agyonverte. A tűsarkúval hasba. Ököllel fejbe. Cipővel hátba. Rúgta. Konkrétan a sírás kerülgetett. Ő csak egy egyszerű csaj, aki megteszi, amit mondanak neki, mert valószínűleg fél. 3 éves szőke, kék szemű kislány csak nézi őt. A lány lehajtott fejjel ül. Fel sem néz. Karján bilincs, ahogy beér, levetetem róla, pedig csak addig kell, míg vizsgálunk, a 10 lapnyi adminisztráláshoz nem. A siófoki Bonnie és Clyde.

Vége.

Mi a fasz van itt Siófokon? Miért nincs fülészet? De most komolyan kérdezem, mi a fasz van? Kedves utolsó betegünk utolsó szavai hozzánk, amikor 2 napja eldugult fülét pénteken este háromnegyed 7-kor szeretné még egyszer (!) kimosatni, mert Aligán már volt orvosnál, de azóta sem hall. Nomármost. Ahova a víz be tud folyni, onnan ki is jön. Szóval amikor a fülem eldugul, az a benne lévő kosz miatt van, jó, nem kosz: cerumen. De ezt nem lehet egy felbőszült, amorf alakjára tökéletes külsejű lányoknak tervezett ruhába bújt 23 éves nőnek elmagyarázni. Én hülye megpróbáltam…. Samu doktor nem sokkal azután jelent meg a folyosón egy pohár vörösborral. Ő a környéki ügyeletes. Persze kiderült, hogy az valami Hohes-C ital (amit mellesleg a Sió Eckes gyárt…), szóval a Mi a fasz folyik Siófokon kezdetűt azonnal beoltotta egy összeomlóban lévő nemzet utolsó orvosi ügyeletének dolgozói által tanúsított leszaromságba, utópisztikus képet rajzolva ezzel nekem, a felnövekvő nemzedéknek. Úgy hív engem, hogy az irodalomtörténész kisasszonyka. Erre legtöbbször csak összezavart orvosokat látok, a nővérek néha rá mernek kérdezni, miért hív így. Amikor kiderül, hogy jobb asszisztens vagyok (Doktornőm kelti jócskán a hírnevem) egy kész és egy félben lévő bölcsészdiplomával és lassan 2 éves aktív színházi tapasztalattal, akkor néznek nagyot. Van, hogy nekem kell átmennem a gyerekügyeletre is tolmácsolni meg telefonos nővérkedni egész nap, mert én tudok anamnézist felvenni. Nem azt írom, hogy köhög. láztalan. torka fáj., hanem pl. 3 napja torka fáj, erősen köhög, mellkasi fájdalmat nem érez. lázát nem mérte, de nem érezte lázasnak magát. kezelt betegsége, gyógyszerérz. nincs. ma 2x 500mg Algopyrint vett be fájdalmára. Na ez a kettő ugyanaz, csak az első a képzett nővér, a második pedig én.

Fulladó darázscsípett, aki üvölt, hogy fullad, nem baj? Nekem – hogy őszinte legyek – nem baj, mert nem én fulladok, de azért annyi levegője volt, hogy 2 percig folyamatosan kutyapicsázzon a váróban, hadd hallja mindenki azt a mélykultúrát, ahonnan jött.

Mai Sanyika: egy gyönyörű hófehér Opel Insigna áll a gyerekügyelet előtt. Doktornőnek nyála folyik, arra jár Sanyika éppen. Sanyika, ez kinek az autója? Sanyika: Hogy-hogy kié? Hát az enyém! Aztán elmondta, hogy Természetesen az egyik fogorvosé, de ne tessék úgy odalenni, egy csak egy Opel.

Ma 24.

Ma az autoimmun betegségekről kaptam egy kiselőadást, lényegében 2 órán keresztül beszélgettünk róluk, ugyanis ma volt egy bullosus pemphigoid bácsink… szerencsére a bőrjelenség nem volt nagyon kifejezett, de akkor is látszott, hogy valami nem stimmel vele. A House-ban sokat emlegetett lupus oldalági rokona ez, mindenesetre legalább akkora bajt tud okozni. Szisztémás ill. egy szervet érintő autoimmunok is tudnak maradék nélkül gyógyulni Medrolra és Imuranra, de egy életre tudnak károsítani bárkit. Érdekes, hogy a lupus kifejezetten női páciensre vadászik, éppen az ösztrogén és a prolaktin miatt, ami pedig azt biztosítja, hogy az élet mehessen tovább…

80 feletti bácsika otthon hagyta a gyógyszereit, kiderül, hogy 52 éve házasok. Nagy dumás az öreg, jogász volt hajdanán, mami 10 évvel fiatalabb, ma is dekoratív jelenség. Periarthritis humeroscapularis miatt jön, reumatos beutalóért, de rövidebb ideig tart őt kínozni (meg kell nézni, hogyan mozog a karja), mint a bácsinak két receptet megírni. A néni már indulna, felkapja a papi cuccait és már kint is van a folyosón, erre a bácsika: Most nézze meg, Doktornő! Még csak 52 éve vagyunk házasok, de már megbízhatatlan. Viszi a pénzemet magával. Mi lesz itt később? Édibogarak.

Megint nyert a pszichoszomatikus-elméletem. Én mindenben a pszichés indokot keresem. Jó, a veleszületett szívritmuszavarokkal néha meg vagyok lőve, de még egy felnőttkori lúdtalpnak is vannak okai – és mint ma megtudtam, az amerikai hadseregben végzett felmérés szerint a lúdtalpas srácok teherbíróbbak, többet tudnak gyalogolni teljes menetfelszerelésben, mint “egészséges” társaik. Na ennyit a 3 évnyi cipőbetétekről meg lábujjal-színesceruzát-szedegetésről… Szóval ma nyertem megint, asthma és reflux, és kiderült, hogy egy pszichiátiria kezelt depressziós-pánikbeteg lánnyal állunk szemben. Aki mellesleg olyan gyógyszereket szed, hogy eleve lassú tőle, ill. azok a készítmények eredetileg epilepszia és pszichiátriai klinikákon (bentlakós) alkalmazott skizofrénia-gyógyszerek… :S

22 fő.

Talpig Ed Hardyban érvénytelen TAJ-jal megérkezni döfi dolog, de amikor készül az idegosztályos beutaló sikogatni, hogy oda nem megyek, mert csak Rivotrilt fognak felírni. Aztán készségesen szíveskedek megjegyezni kezicsókolom, hogy nem pszichiátria, hanem neurológia. Az mindegy, ott is csak azt írják fel. Ja jó, akkor ha ő már jobban tudja, mint én, akkor ne is! Isten ments, hogy egy fiatalkori migrén neurológiai kivizsgálásra és megfelelő kezelésre kerüljön. Hová jutna a mai világ, ha ez lenne? Bazmeg.

Másik kedvencem a feleségének gyógyszer írató férj. 40-es, jól szituált (bármit is jelentsen ez a szó). Azt még csak-csak elnézem, hogy asthmasprayt a saját TAJ-ára kéri. Rhinocort Aqua, rendben, melyik kiszerelés? A 32 mikrogrammos vagy a 64-es? Hát ő azt nem tudja. Írjam mindkettőt. Nem, kettőt nem tudok, sajnálom, egy beteg, egy kiszerelés, logikus, nem? De amúgy mi a különbség? A 32-es kisebb? Nem, az gyengébb, ugyanakkora, csak kevesebb hatóanyag van benne. Mi a hatóanyaga? Budezonid. És az mire jó? Hát allergiára, mivel helyesen arra tetszett kérni. Ja jó. Akkor felhívom a feleségem. *telefonál kb. 5 percig, így cicám – úgy cicám* Na, a 64-es kell. Jaj nagyon dögös a fülbevalója! *tenyérbemászó mosoly* Én megijedtem. Azóta is reménykedek, hogy ez egy párhuzamos univerzumban volt.

Persze 3 orvosnak egy otoscopja van, így naponta kb. 10-szer mosom el ugyanazt a 7 kis tölcsérkét. Marcsi nővér megjelenik az ajtóban, keres, kutat, talál, otoscopot mutatja, Lopikázok, mindjárt hozom. Ez nem a tavalyi Marcsi nővér, aki zseniális színészi játékával képes gyógyszerfüggő, félrészeg osztrák férfiembereket eljátszani, mert ő nyugdíjba ment, ő a kb. 120 kilónyi tömör jóindulat, a földreszállt asszisztens, akit nem lehet sohasem felbosszantani. Brutális jelenség az 5XL-es köpenyében, ami nem ér be rajta, de cuki vékony hangja és Babettája mindenkit kárpótol az esztétikai környezetszennyezésért (néha felvesz nem éppen összeillő rucikat, ill. frotírzoknit a nővérpapucshoz, mert a klíma durván hűt).

Ma újabb fantasztikus kórképeket tanulmányozhattam, a sima GERD-től a colitis ulcerosáig, a nutcracker nyelőcsövön át az adnex-, hyster-, tonsill-, append- és mastectomiás, hepatosplenomegaliás, Hepatitis C-s és mindkét oldali csípőficamos néniig. Huhh, másfél oldalnyi kórelőzmény, ilyet sem láttam még.

22 volt.

Sanyika ma tiszteletét tette nálunk, ő a házi hajléktalanunk, mondom ezt az új olvasóknak. Természetesen pénzt jött lejmolni, mire Doktornő: Mára már kicsit sok volt az alkohol, nincsen pénzecske. Éppen előtte ájuldoztunk azon, hogy megfejtettük a Geschlechtswort jelentését, mégpedig névelő, mármint nemi szó. Drnő költött egy szép dalocskát Sanyika tiszteletére: Nemi szó, nemi szó, nem iszó’ mától Sanyika. Szakadok a röhögéstől, hogy megjegyzem, hogy ez hasonlóan genya poén, mint amivel legutóbb, Samu doktor egyik sztoriján élcelődve nevetett, persze az akkor is ott volt, morbiditás felsőfokon, és csak büszkén annyit mond, Durva vagyok, mi?

2-kor megérkezett a városi ügyeletes nővér, akinek valami eszeveszett képessége van receptet pecsételni. Bal kezével pörgeti a lapokat, jobbal egyet a párnára, egyet a lapra. Egy ideig nem tudtuk, mi a zuhogás tárgya és forrása, majd elhűlve bámultuk a kézkoordinációt. Ugyanis nekünk nem mozog külön a két kezünk, vagy legalábbis csak nagyon begyakorlott mozdulatsorokra. Jó darabig jobbra tekertük a kormányt váltás közben, ill. balra indexeléskor, de ezt kinőttük. Drnő nagy nevetés közepette annyit mond csak, hogy Neki biztosan örülnek a férfiak, nézd, Nórám, ez pont ez (faszverő) a mozdulat. Igen fejlett extrapiramidális rendszer kell ehhez. Rájöttem: ezért nagyon vonzó a szexi nővérke a férfiaknak, ők eddig is ezt látták bennük.

Volt egy beteg 1956. október 23-i születési dátummal. Persze amint beütöttem minden adatot, hogy elkezdjem az ambuláns naplót, a rendszer lefagyott. Nem vagyok hajlandó megtippelni sem a rendszer fejlesztőinek identitását. Na és az elmaradhatatlan gyógyszerfüggők, hipochonderek is jöttek ma szépen, már kezdtek hiányozni…

Fertőtlenítőszertől elégett arcbőrök és lábfejek, ótvar, beszakadt, vérző dobhártya és minden fincsiség. Bucira vert fejű, mindkét szem alatt haematomás, pszichiátriai kezelt osztrák fiú, aki sosem látott udvariassággal és türelemmel várja végig a majdnem egy órás látleletet, CT-t, adminisztrációt, számlaírást. Durvulnak a dolgok, amíg a Doktornő híváson van egy vízbe fúlt nénihez – sajnos már kapásból megírt lábcédulával ment ki a rendelőből – addig próbáltunk egy totál görcsben rángó, hiperventilláló nőt összerakni. Ennyit a nyugis napról. És akkor még az éjjel is felkiabáltak a kedves szomszédaim (“Gyere ki, te büdös kurva”), nehogy tudjak picit pihenni.

Irigykedem, amikor a mentő szirénázik. Gyűlölöm a megbánás-hullámaimat, amik kb. évente 3-4 alkalommal, random időközönként jelentkeznek. Pedig már az van, hogy amikor mentőtisztire akartam menni, akkor az adrenalin miatt volt bennem a vágy. Azóta öregedtem sokat, és már elvagyok a magam kis szottyos hétköznapjaiban ill. egyre nehezebben bírom a vért nyugodt idegállapottal. Ugyanis a vér és sérülések látványa elindít bennem egy óriási empátiaadagot, és lecsap a központi idegrendszeremre, amitől is kényszerképzeteim lesznek, szinte érzem a fájdalmakat, és így nagyon nehéz objektívnek maradni. Mostanra már csak a reparálási, helyreállítási vágy maradt, ami sajnos a hivatástudathoz kevéske. Mindenesetre szívfájdalmam tárgya továbbra is a “megcsalt szakma”, miért nem lettem traumatológus? És kézsebész. Annál szebb nincs. A legbonyolultabb végtagot rakosgatni apró csontról csontra. <3 Nem esik nehezemre semmit sem megnézni, ellátni, eltűrni, nekem, akinek a napi egyik desszert a langlovagok.hu, de menthetetlenül kevesebbet bírok…

Én is kiütöttem magam rendesen, miután végigsírtam a Forrest Gump-ot, egész nyugodtan tudtam aludni. Meg sem lepődtem, hogy reggelre feldagadt a szemem, na mindegy. Vasárnap persze egy bolt sincs nyitva, a kedvem sem éppen rózsás, szóval ebben a zombi-módban kóvályogtam egyet a parton, leégett fél óra alatt a hátam, amit a délutáni strandon napozással sem tudtam kijavítani, így most nagyon jó kis minta van rajtam. És az orrom hegye is leégett, alkesznek nézek ki alapozó nélkül, de talán pár nap és elmúlik. Azért van abban valami rémesen nyugalmas, ahogyan az ember ül a vízben nyakig és a kis sörét iszogatja. És elhúz felette egy rendőrségi helikopter kb. 25 méter magasan. Ez az új módszer. Ja és a város tele volt – nem, nem szerelemmel – lószarral. (Nagyon brutális látvány a félmeztelen – bikinis nyaralók közt ügető lovasrendőr egyébként…) Ezek szerint komoly események voltak ottan 20-a éjjel. Mindenesetre 8 db kommandós hozott 3 előállítottat drogtesztre hajnalban, majd az egyiket vissza reggel 6 körül, mert pozitív lett. Nesze neked, Szent István!

9 óra alvás után könnyebben megy a heti hatodik 12 óra. A teljes város dugóban áll, percenként cseng a telefon, irtó sokan jöttek hozzánk is. Még a nap elején kikaptunk egy saját bevallása szerint is “lelőhetetlen” középiskolai tanárnénit. Madárfészekhaj, elkent rúzs, műanyag karkötőcskék és teljes bizonyosság afelől, milyen gyógyszert KELL neki felírni. Én azért megpróbáltam volna lelőni. Vagy legalább egy Seduxen a popsiba (jajdegonoszvagyok).

Kábszeres pisivétel…a legrosszabb, ha ismered az előállított személyt. Ettől eddig is féltem, és ez ma megtörtént. Ő nem ismert fel, mert persze már stigmás az anyagtól az egész teste, de valami megmagyarázhatatlan félelem öntött el, amikor megláttam és a nevét is a rendőrségi aktáján. Mai stressz-adag első felvonása ez volt.

Darázscsípés lutra-albumunk egyre csak telik: talp, felkar, lábujj, arc, kézfej…szépen összegyűjtjük mindet szerintem. Csak legalább megérkezne a Solu-Medrol a gyógyszertárba, mert elég nehéz szteroid nélkül nyomulni a kis fertőzések ellen. 45 ampullát elnyelt a föld. Jaj, hát fülmosás! És még ráadásul 2 is! Baracklekvár, kis beszédülés a csiga ingerlésétől… és a nyafogás, hogy szombaton miért nincs szakrendelés? AUGUSZTUS HÚSZ VAN, BÁZZE! Ma nincs gégészet, mondom. De nekem nem gégészet kell, hanem fülészet. (idegroham, de csak csendben) Fül-orr-gégészet, rémlik? Egy szakterület, de nincs, még egyszer mondom.

És most 36 óra szabad.

29-en voltak, de valami olyan rémes elosztásban, hogy éppen mire kezdtem beleszokni az olvasmányaimba, arra érkezett valaki. Elég groteszk dolog A posztdramatikus színház-at olvasni egy darázscsípés és egy tachycardia között. Indokolt eset talán 4-5, ha  igazán jófej vagyok, és ez nem valószínű, hogy változna holnapra…volt már 2 füles, de nem mostunk, kicsit elegünk lett belőlük az évek során és hát úgyis gégészet lett a vége mindnek…

Említésre sem méltó ez a mai, lassan javítgatom századokkal a receptírási időimet, a BNO-kat már nem kell kipuskáznom, tiszta jó… Kíváncsi leszek a holnapra, előre félek… :S

A napot a bármilyen tünetet nagyon szarul színlelő gyógyszerfüggő úriemberünkkel kezdtük. Ahol hozzáértünk, ott fájt neki, hoppá, hát forgalomban van egy hasmenés-járvány, akkor persze híg széklet ma reggel 3-szor és egyéb fincsiségek. Az ő leletének nyomtatásakor vettem észre egy olyan szarvashibát, ami hogyan – hogyan sem, 4 éve kerülte a figyelmemet: megkülömböztető jelzésű gépjárművel történő szállítást igényel: igen / nem. Iszonyú.

Nem maradt el az anyakomplexusos 16 éves fiúcska sem. Persze ő nem most az, hanem majd az lesz, anyu egyszerre pattan aláírni a leletet a kisfia helyett, panaszait sorolja, a srác kb. cseszik az egészre, mi történik vele, csak akkor horkan fel kissé, amikor anyu eltiltja őt a hétfőtől kezdődő tábortól, ugyanis pici fiának kierőszakolt egy túl korai röntgent, ami csodák-csodájára negatív, de hát éppen ezért, mert korai…

A nap mondata az egyik nyugdíj mellett rendelő háziorvosé: kollégája mondta neki pár évvel ezelőtt, és igaza van és lesz is sokáig. “Édes Bélám, addig vagyunk egészségesek, amíg nem vizsgáljuk egymást.”

Kisebb fajta katasztrófának tűnt egy negyven körüli hölgy darázscsípés kiváltotta állapota: nem a hagyományos, fulladásos allergia, hanem egy órákon át húzódó egyéb fertőzés okozta ödéma. Szumóra dagadt szegényke teljes arca, és a kis madárcsontú alkata ellenére 3 adag szteroid ill. 2 adag calcium sem használt SEMMIT sem. Túlóráztunk rajta még egy fél órát is pedig…

Ma mindenkit kilyuggattunk, nem győztem könyvelni az injekciónaplóba. És persze az elmaradhatatlan rendőrségi átkísérés egy delirium tremenses, törött orrú férfival. Sehr gut.

29 volt.