Miss Szuri

Rólam. Mindenről. Amiről szeretném…

XII. nap – Itt a vége, de azért nem mindennek

augusztus14

Letelt, de azért így utolsó napra kaptunk pár jómadarat is, akik még nem tudják, hogy orvossal rosszban lenni nem feltétlenül okos dolog.

Pofátlan balatonszemesi kötőhártyagyulladt meg egy pesti, lázas menőcsávó, aki szerint az a legfőbb dolga az orvosnak, hogy felszólításra lázat mér, ezért fizetik, és akkor még feleselget is. Ááá, végképp betettek ezek már. Pont ahogyan az is, hogy megint két percenként lefagytunk, hol receptnyomtatás közben, hol még naplóíráskor, mindenesetre az összes adatot folyton elvesztettük.

A legjobb pillanat éppen csak kihúzott a mai teljes letargiából. Kedvenc belgyógyászdoktorom éppen megmutatta, milyen rongylábú bácsik jönnek szembe a folyosón éjjel. Doktor úr éppen” a műfogsor nélkül kiabáljunk a nővér után artikuláltan, és vigyázzunk, hogy ne szabjuk ki önnön karunkból az infúziót” kezdetű klasszikust mutatta meg nekünk, háttal az ajtónak, könnyesre röhögtük magunkat, mire egy halk nénihangra figyeltünk fel az ajtó irányából. A kis pacient csak egy injekció beadására érkezett és tanúja lehetett egy új tehetség kibontakozásának. És csak akkor lett igazán ciki a sztori, miután kiderült, hogy a nénike zamárdi, így aztán az illetékes elvtársnak az iménti jelenet főszereplője bizonyult. :D “Kezi csókolom, Dr. X.Y. vagyok, csak itt éppen elmagyaráztam egy elég bonyolult kórképet a hölgyeknek. Hova lesz a szuri? Popsi vagy kacsó?” :D :D:D Mondjuk szoros verseny lenne az Oscarért, ha indítanám a Doktornőt az alkoholos polyneuropathia előadásával. :D Zseniális kéz- és lábtartással tudja tolni a képzeletbeli bevásárlókocsit egy képzeletbeli bevásárlóközpontban, hogy a képzeletbeli [spárbudgetes] borocskát el ne ejtse.

A mai nap legjobb beszólása egy türelmetlenkedő németnek szólt: “Warten, bitte, előbb megsrájboljuk a papírt.” Mondjuk a “wir geben számla” és a “legen Sie bitte dort mit Papucs” is hasonló kategória. Ebédidőben pedig csak ennyit mond annak a külföldinek, aki nem tud egyetlen percet sem várni, hogy befejezzük az ebédet: “A ganze pofám tele van, nem zavar??” :D

Na, holnap irány az északi part.