Nincs nap programhiba nélkül, de ma tényleg katasztrofálisan bedöglöttünk, mégpedig fél 1-kor, amikor a legnagyobb hajrá van.

Lassan nekem is pár fehérvári kolléga módszerével gyűlik kedvem gépet szerelni: ütni-vágni, ahol érem, addig püfölni, amíg vissza nem adja azt a leletet a német darázscsípett csávóról! Olyan szépen összeírtam mindent, X23Ho, méhek, darazsak, lódarazsak csípése, Zyrtec, SoluMedrol, minden izé, lezárom (!), rányomok a nyomtatásra….és BUMM. Eltűnt. Nincs többé.

A jó a napban az annyi volt, hogy ma mintát vehettem arról, hogyan kell majd kinéznem 90 évesen. Volt ma egy mami, aki a szülinapom után 1 nappal töltötte a 90-et! Mindössze háromféle gyógyszert szed hypertoniára, köszöni szépen, jól van, egyedül lakik, csak most unokahúgánál nyaral és ez a strandidő kicsit megkeverte szegényke vérnyomását. A mami nem csoszogott, nem szipogott, úgy pattant fel a vizsgálóágyra, mint a pinty, mire megfordultam, már lent is volt, viccelődött folyton mindenen…hihetetlen. Nem akarok itt sorrendet összeállítani, de a mai rekorder mégiscsak a 98 (!) éves Máté bácsi, aki ugyan 5 gyogyót szed a hypertoniájára, és volt tavaly egy tüdőembóliája, de kitűnő állapotban van. Picit süket, ez igaz, de nem esik nehezünkre kicsit hangosabban beszélni. Nagyon édi volt a bácsi, de kicsit megijedt, hogy valami komoly dolog van, így azonnal beugrottak az ügyeletre. Szerencsére mindössze túlkezelték a vérnyomását és már csak 80/60 Hgmm volt neki fél 7-kor. Szóval ezek a kis öregek hihetetlenek, huszon- harmincévesek lélekszakadva telefonálnak, hogy moccanni sem bírnak a fejfájásuktól, azonnal menjen ki az orvos, ezek a kis mamik-papik meg bejönnek, saját lábon, köszönnek, mindent elmesélnek, hogyan történt, édesek nagyon és hálásak….

Minden eset kettesével jön rovatunkban ma a tüdőgyulladás volt terítéken. Volt egy gyula meg egy gyuláné is, ááá, szegényeim ellesznek még 10 napig antibiotikummal, fekvéssel, teázgatással…Ja és volt ma 2 fülmosás is, mindkettő minősíthetetlenül ocsmány volt. Doktornő szokta poénból baracklekvárnak hívni a fülzsírt (nagy poén, nem? – főleg mikor palacsintát akarsz enni. lekvárosat.), de ez már nem baracklekvár volt, hanem gépzsír vagy nem tudom, de örülök, hogy nem az én fülemben volt. Egy holland kiscsajnak mostuk először, na hát ez ami leginkább brutális a dologban: külföldi, jól öltözött, csaj, és mégsem képes heti 2-szer betolni egy fülpucipálcit vagy a fantasztikus Audisprayt a fülébe, hanem eljön nyaralni, teleússza a fülét vízzel, majd gondol egyet és kimosatja egy sürgősségi ambulancián egy belgyógyász-gasztroenterológussal és az ő bölcsész-asszisztensével. Jó ajánlólevél, nem? Mondjuk a másiknak sem sok mentsége van előttem a koszos fülre, fiatal férfi, ő is tök fitt és fess (meg fitt és nessz (grafitnesz) <3), mégis trutyerákos a füle. Ujujujjjj. Erre csak ezt lehet mondani.

Utálok fület mosni. Pedig holnap majd megint kell, tutira. Tegnap meg ma mindenki kistrandolta magát, telement vízzel a kis hallójáratuk, most éjjel már fájdogál, jól begyullad, és holnap jönnek, hogy jaj, sajnos nincs szakrendelés, Doktornő, nem mosná ki a fülemet? De. Sajnos de.