A mai nap kifejezetten jó volt a maga 48-as betegszámával, végre nem volt uncsi, voltak jó esetek, sőt JÓ ESETek, így aztán alkalmam nyílt kicsit kitanulni egy-két elég ritka betegség mikéntjét.

Mondjuk kapásból másfél óra nyugival kezdtünk, de aztán fél 9-től fél 1-ig folyamatosan jöttek, éppen be tudtuk csak lapátolni az ebédet (dübári, hmmm), és már 1-től megint folytak be az ajtón és le a vizsgálóasztalon a betegek, mire egy keringésileg full összeomlott nénivel zártunk 18:55-kor, durván váltóidőben. Hirtelen a semmiből ott termett a váltóorvos is, így aztán 2 orvos, plusz valahonnan lett mellém 2 nővér, azaz összesen 3 nővér futkosott a néni körül, aki szegényem pityeregni kezdett, mikor meglátta a branült. Jó, hát nekem is összeszorult még a torkom is, mikor kibontotta a dokibácsi a csomagolásból. Brutális. :S

Rengeteg felfázásunk volt, és így 3 év után rájöttem, hogy ha nem a csapba öntöm le és mosom ki a genny-, vér- ill. fehérjevizsgálaton átesett pisirészleteket, akkor nem lesz egész nap átható klotyószag a rendelőben. És hogy minden reggel vennem kell egy tejeskávét az automatából, hogy legyen aznap mibe pisilni a betegeknek. Az egész nővérgárda ezért iszik automatakávét. Mert amúgy nem éppen kellemes, és a “még több cukor” gomb sem nagyon működik. Meg ha ott van mindenki Sanyikája (asszem már írtam róla, a házi hajléktalanunk), akkor nem szívesen megyek kávéért, mert rögtön udvarolni kezd és teleköp a mikróbáival és a harapható a piaszag…úúú.

Már mindjárt vége. Hiányozni fog. Mindig a végére indul be.