Kissé megnőtt a létszám, volt is két fizetős beteg, de még mindig van időm unni magam.

Volt időm kívülről betanulni több száz új BNO-kódot, 9 másodperc alatt nyomtatókészre írni az Algopyrin-receptet, csupa-csupa hasznos dologgal töltöm az időmet. Amadeust olvasok, szemenként mosni szőlőt, majd megenni, aztán diétás barackot és szilvát és csirkepörköltet.

Az orvosokkal nehéz, ha megbetegszenek. Igen, hétfő óta szedi az antibiotikumot a Doktornő, de nem diétázik. Ma épp ugye a fent említett csirkepöri, tegnapelőtt borsostokány, tegnap húsleveske…ma meg barack, szilva, alma…

Egyébként egyre több a pánikroham. Durva. Tényleg meglepő, hogy teljesen egészséges, panaszmentes fiatal férfiak és nők is pánikbetegek! Legtöbbjük nem is tudja, mi ez, így aztán duplán életveszélyes hiperventillálniuk, azt sem tudják, mi legyen. Meg akkor az epilepsziás betegnek alkoholt kell inni feltétlenül…menjünk partizni, igyunk gin tonicot, hoooogyne, persze! Szegény végül a belambulancián kötött ki késő délután.

A kedvenc nővéremről még nem is meséltem, Marcsi nővérről (van kettő is, mindegyik halálos nagy arc, de főleg ez). Olyan, mint egy jóságos mami. Kedves, mosolygós, nagyszájú, mindig mindenről tud, mindent előbb tud…gégészetes főnővérből lett háziorvosis asszisztens. Imádja a betegeket, de ha valaki röhejesen viselkedik, vagy ha van egy izgalmasabb eset, akkor amint tudja, elmeséli vagy előadja. Múltkor egy negyvenéves kanadai férfit játszott el, akit drogtesztre hoztak, és nem volt hajlandó pisilni. Na hát Marcsi nővér teljes beleéléssel tiltakozott a képzeletbeli rendőrpóráz végén egy pohárral és pénisszel (mindkettő ugyancsak láthatatlan!) a kezeiben, mire első reggeli pacientünk, a 90 éves Szüremi bácsi meg tetszett jelenni, és csendben lecsücsült a rendelő végébe, majd nagyokat kacagva élvezte az előadást.

A virágokat Marcsi nővér a nővérszobába kérte.