Még arra is volt időm, hogy a nulla felé tartó matematikai képességemmel kiszámoljam a szobám falának területét, ami a festékvásárlás egyik alapvető feltétele.

Ma TÉNYLEG semmi nem volt, max. annyi, hogy a “Minden eset kettesével jön.” alapelv ma megint érvényesült a fogínygyulladás címszó alatt. Szinte már csak tonsillitisek, sinusitisek, és elvétve néha laryngotracheitisek jönnek, semmi vakbélgyulladás vagy jóféle neurológiai kérdés…ja meg természetesen a hólyaghurutosok. A hányás-hasmenés kezd kimenni a forgalomból, most már szinte mindenki torkos meg füles. UNCSIIII.

A legjobb az egészben mégiscsak az, hogy a város összes gyógyszertáránál készlethiány állt be antibiotikumból, szóval folyamatosan telefonálgatnak, hogy mit ne írjunk fel…de kérdem én: akkor küldjem el a beteget, hogy jelenleg ebben a városban nincsen gyógyszer az Ön bajára?! Se Suprax, se Augmentin Duo, se Tavanic, se Cifran, se Klacid….semmi!! Ja és még a vastablettámért is a kórházba kellett kuncsorognom, mert a város legnagyobb patikájának hétfőn 10:00-kor nincsen Maltofer Fol-ja…. *csendes idegroham*

Tetézi mindezt a délután fél 6-kor beállt fejfájásom, a hidegrázás, ami a Sparig el majd hazajutás alatt tartott. Remélem, már csak az a pillanat várat magára, amikor az immunrendszerem végleg beadja a kulcsot. Elképzelem, ahogy az Immunkapu előtt álló őr egyszercsak földhöz vágja a sisakját és a kis dárdáját, karba teszi kezeit és durcás arccal annyit mond, hogy “Nem!!!!”. És mikor megkérem, hogy naaa, lécci, hazamegyek ebből a vírustanyából, ennyit mond csak: “Akkor sem!”.

Egyébként az már elárul valamit a munkahelyről, ha azt mondom, hogy nincs egy darab maszk sem az egész épületben. Sem doktornak, sem asszisztensnek. Kunyerálhatnék a fogászatról max., de még a gyerekrendelőben sincsen. Bár még megvan a tavalyi ÁNTSZ-től (a takonyfináncoktól) kapott bukósisak, ami a sertésinflueza-gyanús betegek vizsgálatára szolgált volna. Igen ám, a Doktor azt felveszi. Nem hall benne, de legalább nem köpik pofán. Az asszisztens meg mindent hall és még pofán is köhögik kedves svájci fiatalemberek, akiknek a barátnője otthon, Svájcban fekszik egy kórházban, kimutatottan sertésinfluenzás, a fiú meglátogatja, mielőtt elutazna Magyarországra, elbúcsúznak, majd lazán elrepül Pestig (cirka 300 emberrel egy légtérben), levonatozik Siófokra (mondjuk olyan 50-nel egy kabinban), megszáll egy szállodában (jártában-keltében kb. 100 ember), strandol (mondjuk 400?!), este elmegy partizni (meg sem tudom tippelni!!), majd bejön az ügyeletre délután 3 körül és telibe köpi a Doktornőt és engem, majd kiesik a száján….ááá. Igen, így indult tavaly júliusban Magyaroroszágon a sertésinfluenza-járvány, az ÁNTSZ azonnali megszállás alá vett minket, ketten kaptunk 12 munkanapra 3 maszkot meg 3 db másfél millió forintot érő táptalajt, amit firlefranc hűtő híján a kis leveském mellett kellett tárolnom….csak azért, hogy legyen mibe kennem a garat- és orrváladékot. Igen, a slájmot meg a taknyot….

Siófok: én így szeretlek. (Pfff…)