5 nap alatt 5 liter töményet meg kb. 50 doboz sört meginni nem kis teljesítmény, majd huszonéves, jóképű srácként pánikrohamot kapni a kis szívecskénk félreütéseitől, na az már a ciki kategóriát súrolja.

Vannak férfiak, akik gyengébbek egy tizenhárom éves menstruáló kislánynál is, és ezt meg sem próbálják leplezni! Nem hogy ellene tenni valamit. ha van 3-4 barátom, akik körbe ugrálnak, behoznak engem az ügyeletre este fél 7-kor, mert a csúnya doktornéni nem hajlandó indokolatlan hívásra kivonulni, akkor minden oké, kezdődhet az előadás, lehet ájuldozni (Mása Prozorov (Márkus László) magasságában: “…repülősót!”), vizes törölközővel borogatni a V-kivágású fehér, hosszában bordázott pulcsinkat, csilingelni a fuxokkal és hülyének nézni asszisztensestől mindenkit a rendelőben. Ja és nekiállni dörömbölni az ajtó, míg egy szegény hányós fiút kaparunk össze a padlóról. (Ez utóbbi fiú a mekiben reggelizett barátnőstől, aki szintén rosszul van…)

Szóval ledöbbenek, hogy mennyire nem tudják emberek, hol a határ, meddig mehetek el anélkül, hogy az egészségem bánná. Nem ismernek jeleket, amikből rájöhettek volna sokkal-sokkal korábban is, hogy itt nagy gubanc lesz, ha még pár napig ezt a fajta életmódot folytatom. 5 napig folyamatosan partizni, inni és nem aludni…ezt még alvással sem lehet bírni és nincs az a zsírdús heti menü, ami ezt a tengernyi alkoholt picit semlegesítené. Iszonyú.

Tegnap szekrénycipeléssel tarkítottuk a napot, ráedzettem a mai gépelésre és természetesen megint meghúztam AZON a ponton a gerincemet, úgyhogy jelenleg lumbosacralis fájdalmakkal küzdöm, de nem merem ezt itt nagyon mutatni és hangoztatni, mert még a végén kapok egy intravénás mydeton-voltaren koktélt, aminek nem igazán örülnék. Majd ha nagyon rossz lesz, ebéd után megiszogatok egy-két Algopyrin ampullát… De ennyit megér egy új szoba (ha már Kedves Élettársam és Első Feleségem elhagyott engem, akkor ennyi jó legyen a dologban: új szoba, berendezkedés, festés, amit szeretek! )