Festeni sem lehetne szebbet annál, mint aminek ma voltam szemtanúja. A legjobb filmekben sincs ennyi (őszinte) érzelem és báj.

Igen, locsogni fog a nyáltól ez a bejegyzés, de ma 3 tündéri nővel találkoztam. Egyikőjük rettenetes állapotban volt, hajnal óta több alkalommal is hányt szegény, totál acetonos volt, menni alig bírt, rázta a hideg. 2 barátnője hozta be. Teljes tipikusak, akár három nővérnek, akár egyéb, három nőt igénylő produkciókról lenne szó. Kezdem a beteggel. Szőke hajú, barna bőrű, elég szószátyár nő, bár jelenleg elég mosott szegényke, de biztos vagyok benne, hogy belevaló nő. A két barátnőből az egyik rövid, fekete hajú, fehér bőrű, a másik vörös, göndör hajú, erőteljes személyiség. Ő a főnök. Ő vezetett el a rendelőig. A másik hölgy a spirituális támasz. Természetesen a kis beteg elkezdett egy idő után hiperventillálni, görcsbe álltak a kezei, de az intravénás calciumon kívül szinte semmire nem volt szüksége, mert ott voltak a barátnői. Ha a lába fázott, azt melegítgették, segítettek lassítani a légzésén, ébren tartották…nagyon jó volt őket látni. És persze azzal a mondattal vonultak ki a rendelőből, hogy “Gyere Magdi, gyorsan letoljuk azt az infúziót és holnap már parti!”

Ezt ma nem lehetett überelni. Sőt szerintem ezt jó ideig nem lehet. Bár nem is nagyon sikerülne hisztis tizenéves kislányokkal, akiknek anyukájuk hagyja, hogy minden kis neurózisukat kiéljék és hülyének nézzenek orvost, nővért, mindenkit, vagy mindenki Bognár bácsijával, aki naponta 4-5 alkalommal telefonál, hogy már megint 140/70 a vérnyomása, mint 3 évvel ezelőtt, amikor a kutyájának az unokahúgának a pólyás babája éppen rágyújtott egy cigire….ÁÁÁ. Bognár bácsi egyébként nem viccel, tényleg naponta kismilliószor (csilliárdszor, ugye, B.? ) telefonál, tavaly naponta megjelent, nem volt semmi, de semmi baj sem, egyszerűen megmutatta a vérnyomásnaplót és a 15 éve szedett gyógyszeriről informálódik, hogy akkor most mi van?

Jaj és a felülmúlhatatlan Sanyika, a házi hajléktalanunk, aki itt csövez a rendelőnél, de egyébként siófoki lakos. 3-4 naponta hazatalál a mamijához, ő kimosdatja, új ruci, egy kis pénz, aztán Sanyika újabb pár napra beveszi magát a gyerekügyelet bejáratához. Állandóan mata részeg, a rendelő előtti rózsákat szedi le, azokat adja oda udvarlásként a nővéreknek és doktornőknek. (Mikor kértem, hogy az egyik doktor úrnak adja inkább, mint nekem, akkor összevonta szemöldökét és megrovón annyit mondott csak: “Én nem vagyok buzi!”)

((kiegészítést teszek: nem mata részeg, HULLARÉSZEG))