Tavaly is volt egy ilyen nap, és nagyon hosszú ideig nem hittem a “Minden eset párosával jön.” egészségügyi igazságelvben, de lassan be kell adnom a derekam.

Az egyik pénisz-ügy elég hagyományos, arra nem is fecsérelek betűt, annyit kell tudni róla, hogy volt. A másik mindenesetre döbbenetes. Egy 45 éves úr jött be, hogy potencianövelő tablettát kér. Hát jó, persze, segíteni kell gyógyszerrel, ha nem megy. De nem ám ilyen egyszerű a történet, hogy nem áll, mikor kéne. Egyszerűen kevésnek érzi a saját, egészséges potenciáját. Jó, nagy nehezen mondjuk még ez sem olyan túl elítélendő dolog. Csak hogy asszonypajtás nem igazán lett megkérdezve arról, hogy a megnövelt számú aktusra (konkrétan napi 5-6)  mennyire fűlik a foga. Bár ahogy az arcát néztem, semennyire. HAVI 5-6-ra sem. Doktornővel közösen megegyeztünk abban, hogy ha lehetett volna új nőt felírni receptre (még teljes áron is akár, kit érdekel, hogy nem állja a TB az asszonycserét?), akkor abból is kért volna mindjárt egyet.

Szóval igen, párosával. 2 vakbél, 2 hasmenős német, 2 fülmosás fél 7 után (durván váltóidőben), 2 diagnosztizált, de gyógyszereket nem szedő kolesztrin- és cukorbeteg, 2 darázscsípett, 2 elfertőződött szúnyogcsípett….meg 2 nő, aki ezt a rohamot bírja, vagy ha mégsem, akkor úgy tesz, mintha bírná.

Az Estihez annyit fűznék hozzá, hogy picit kilökött Esterházya határvidékére, most onnan kell hason csúszva visszaszenvednem magam valami elviselhető környékre, mert jelenleg kiszerettem a gróf úrból. Pedig ott vár a hűtőben egy echte Eszterházy-szelet. Teljesen elhidegült már tőlem és a Sparból való hazajövetel okozta akklimatizációval elért hőfoktól is. Szerintem már retteg, előre retteg, látta, mit tettem tegnap a marcipánegérkével…. Az édességgyilkos mindjárt lecsap.